eR press

Ki ne ismerné a Pókembert, a híres képregényhőst, aki nem csak a tinik körében, hanem tavaly a mozik filmvásznain is nagy sikert aratott. Peter Parker, azaz Spiderman néhány hónap múlva az MTV műsorán is látható lesz, méghozzá 3D-s animációs film formájában. A film zenéjét tartalmazó cédé John Digweed, illetve Nick Muir stúdiójában készül, s várhatóan áprilisban vagy májusban több remix társaságában lát napvilágot, melyek bizonyosan a klubokban is felcsendülnek majd egyszer-kétszer.  

*

Idén tizedik alkalommal rendezik meg Barcelona legnagyobb modern tánczenei fesztiválját a SONAR-t. A június 12. és 14. között zajló fesztivál számos programmal várja vendégeit. Nyugodtan kijelenthető, hogy az első nap máris szenzációval szolgál a jelenlévőknek, hiszen Björk koncertezik, bemutatva legújabb élő projektumát, de többek között fellép az Underworld, és az angol Ladytron formáció is színpadra áll.

Az idei rendezvény néhány helyszíne zeneileg meglehetősen kísérleti jellegű, ezt bizonyítja Aphex Twin, a Metro Area, a Warp-os Jamie Lidell és egyéb az elektronika - mint stílus - terén tevékenykedő művész neve a line up-on. A parti hangulatról DJ Hell, Jeff Mills, Carl Cox, Laurent Garnier, Misstress Barbara, Darren Price, Miss Kittin és sok-sok, a világ szinte minden pontjáról ideérkező lemezlovas gondoskodik.  

*

Pár héttel ezelőtt zajlott a londoni Elektrowerkz falai között az az IBA, amely 2002 tört ritmusban utazó zenészeit hivatott elbírálni. A rendezvény a BBC-s Annie Nightingale és Danny Macmillan vezényletével került megrendezésre. A díjazottak:  

A 2002-es év legjobb lemezlovasa: Adam Freeland
Legjobb producer: Hybrid
Az év single-je: Ils - Next Level
Az év remixe: Krafty Kuts (Afrika Bambaataa - Funky Hero's)
A legjobb album: Bedrock Breaks mixed by DJ Hyper
A legjobb label: Fingerlickin'
A legjobb klubest: Spectrum
A legjobb Rádióadó: Breaks FM
A legjobb magazin: Mofo
A legjobb website: nubreaks.com  

*

Lassan beindul a gépezet Marcel körül, jelenleg a június 1-jén megjelenő I Like To Tell Ya Thingz című EP-jének utolsó simításait végzi. A címadó dalban MC Conrad énekel, a felvétel egészen biztosan sokaknak nagy meglepetést okoz majd! A kizárólag bakeliten megjelenő EP-n megtalálható lesz még a szám Carmel remixe (ez Marcel jazzes alteregóját takarja), valamint az Everytime You Touch Me című vokális drum and bass felvétel is.  

Ezzel a megjelenéssel párhuzamosan a soron következő Earth albumon, amely immáron a 7. lesz, szintén szerepelni fog egy csak itt megjelenő, exkluzív Marcel felvétel, a Salamandra is.  

A régen várt Marcel album szeptember végén jelenik meg, míg az erről kimásolt első kislemez 2003. szeptember 15-én kerül majd a boltokba, rajta a Lovesick. no.1. című felvétellel. A dal remixét pedig az X-Press2-ból is ismert Ashely Beedle készíti. A számhoz egyébként klip is készült, amit itthon film nyersanyagra forgatott Szabó Simon és stábja.  

*

Szinte az egész világ háborúellenes lázban ég. Mindennaposak az utcai tüntetések, és a háborút ellenző rendezvények. A londoni Fabric március 20-án egy hasonszőrű programmal rukkolt elő, s a Wrong War elnevezésű buli bevételét teljes egészében egy háborúellenes kampány szervezésére ajánlja fel. A fellépő nevek igen impozánsak egy csütörtök éjszakához képest, valószínűleg ez a tény is jelzésértékű: Dave Clarke, Howie B, X-Press 2, James Lavelle, Tayo & Frank Tope, Tyrant Sound System, Scratch Perverts.  

*

Egy hatalmas nemmel tiltakozott a Faithless a háború ellen. Már megszokhattuk, hogy a dance színtér jeles képviselői széleskörű ismertségükből fakadóan gyakran lépnek a tettek mezejére, amennyiben úgy érzik, erre szükség van, és muszáj szót emelni valamilyen igazságtalanság ellen. Most a Faithless bizonyult zászlóvivőnek, és több élvonalbeli előadóval az oldalán One Big No néven koncertet szervezett, melyen az iraki háború ellen kíván tiltakozni. Maxi Jazz mellett Paul Weller, Beth Orton és a Garbage lépett színpadra, hogy saját üzeneteiken túl Badly Drawn Boy és David Gray szavait tolmácsolja a világnak, ami nem más, mint One Big No for War!  

Forrás: freee.hu
impulsecreator.hu  

összeállította: vanger

ŽAGAR: LOCAL BROADCAST

(Ugar/UCMG)  

A Fogarasi Lászlóval együttműködő Yonderboi Quintett húzóerejének, Zságer Balázs-Žagar formációjának első albuma. Hogy milyen délszláv kötődései vannak, arról nem sokat tudok. Sokan inkább Zagarként írják és emlegetik, de ennek lehet csak annyi oka is, hogy egyesek lusták átállítani a billentyűkiosztást egy másik nyelvre. "Zságer Balázs 15 éves korában kezdett el zenét írni, akkor még Basic nyelven programozta a Commodore 64-es gépét. Később zongorázni tanult, először magától, majd tanártól. Több együttesben játszott, előadtak Jimmi Hendrix és Doors-feldolgozásokat..." Doors hangulat. A Riders On The Storm Yonderboi-féle feldolgozása kitűnő átmentés, hasonló élményvilág szüli zenéiket, egyébként Balázzsal együtt még mindig rögzít dalokat.  

Egy bús hangulatú intró után a Bitter Jollity, egy húzós down-tempo, egyre magasabbra törtető felépített utazás. Liszt Ferenc ihlette nóta. Pár hete, egy péntek este betévedtem egy Amadeus nevű korcsmába. Kísérletképp, mivel rendeltünk szépen, becsempésztem a cédét. Elszomorodom ma is, ha azokra a reakciókra gondolok, amiket kiváltott az első 3-4 szám (mert utána jobbnak láttam kivenni a korongot s messziről elkerülni a helyet) az ott öregedő részeg söntéstámasztókból. Hogy fel voltak b@szódva, nem igaz. Még a fiataloknak sem jött be. Magyarország is csak mostanra "érett" meg az ilyesfajta produkciók kiadására. Pedig nem is elvont zenéről van most szó. Žagar albumának egyes pillanatai gyönyörű kollázsok. Képeket látunk: moziban vagyunk, majd buszra szállunk, s az Asztória helyett mesebeli táj a végállomás. A Breath In/Breath Out enyhe iróniával meghintett lazítós nóta. A számot (mint valami TV-s reggeli torna) vezénylő hölgy hangja, a kommunizmus agymosását juttatja eszembe. A lemezjátszót hangszerként használó Bottsie scratchei nagyon feldobják az albumot. A felemelő részek közé néha becsúszik egy-két felejthetőbb próbálkozás, ami egy zeneileg még kiforratlan együttest sejtet. S ha Žagar első albuma egyben az első lépcsőfok is történetükben, úgy a második lépcsőre történő lépés bizonyára sokakat fog érdekelni.  

vanger

MAGYAR UGAR - 2001. 09. 06. Bp.

(Ugar/UCMG)  

Egy gödörben elakadt szekér a borítón. Micsoda jelkép ez a magyar zenei színtéren? "Szemétdombon emelünk oltárokat, kőbaltával faragjuk a Dávid-szobrokat." - nyilatkozott Széll László nemrégiben a MaNcs-nak a Magyar Ugar című válogatás-lemez kapcsán. Az 1997 óta Magyarországon is működő UCMG 1992-ben egy független kis kiadóként kezdte Németországban. Mára számos független cég nemzetközi hálózatban való csoportosulása lett, s a hangfelvétel-kiadás mellett promóciós ügynökségek, grafikai tervezőirodák, szoftver fejlesztők, az új médiára szakosodott vállalkozások adják az UCMG egészét. Az UCMG ma jelen van még Franciaországban, Angliában, Brazíliában, Spanyolországban, Olaszországban, Norvégiában, az USA-ban és Magyarországon. Az általam leginkább becsült és ismert nemzetközi címkéi a progresszív techno zenékkel foglalkozó Audio (Chris Liebling, Gayle San, Monika Cruse, Steve Stoll), a szélesebb rétegeket is jobban érintő Harthouse (Hardfloor, Sven Vath, Der Dritte Raum) és az abszolút kedvenc Plastic City olyan előadókkal, mint Terry Lee Brown, Jr. és Timewriter, akik nemrégiben mutatták meg Budapesten az I Love Deep elnevezésű project keretein belül a house mélyebb oldalát. Magyarországon két címkét futtatnak: az eddig egy albumot produkáló GPS (gépész) az egyik, a magyar elektronikus (tánc)zene (korábban csak techno ma már meg inkább csak dance) szinte színe javát kiadó, felölő Ugar a másik. A Magyar Ugar egy kiadásra teljesen megérett válogatás. A kellemes zöld-szürke egyszerű, nem hatásvadász borító színes tarka zenei kavalkádot takar.  

A kezdés dinamikus, pörgő és meglepő: Amorf Ördögök. A betyár a holdon az azonos című albumról került fel. A szövegeinek őrült nevetésre késztető képi világát egyensúlyozandó pumpáló ritmusnak nehéz ellentmondani.

Ez is egy "kőbaltával faragott Dávid-szobor." Abszolút helyén van.  

Marcel nagytatája (ha jól tudom...) nyitja a Szállj című számot: "Magasságából a mérhetetlen égnek kémleld a pontot, hol fészket rakó vágyaidat kibontod!" - S már kezdődik is. Egész másfelé járunk már, mint az előző számnál, a hömpölygő basszusok teszik habkönnyűvé, lehet vele szállni, röpülgetni. Marcel ma a Good Lookingos Conraddal dolgozik együtt, aki Bukemmel együtt szeretette meg sokakkal a jazzes, "atmoszférikus" - halljuk sokszor - drum and bass-t. Az Orchidea (eddig kiadatlan szám) szerepel még az albumon, sokkal letisztultabb.  

Gábor Deutch vagy Anorganik (ez a tech stepp-esebb alteregója) Love Garden-ja, tényleg egy kis szelet mennyország, öröm az örömre, ahogyan egymásba simulnak a hangok. A szubbasszus dúdol és masszíroz. Contrast című albumát már kívülről ismeri a cd lejátszóm. A "Szerelemkert" mellett a Kidnappen Radiance Yonderboi remixével örvendeztették meg még a hallgatót az album összeagyalói.  

Anima Sound System. ők egy külön történet... A 68-at ezúttal De-Phazz remixelte. Laza dubos környezetbe menti át az az óta slágerré nőtt éneket, dallamot. És jól teszi.  

A fiatal Janzsó testvérpár Miraque i Miro Eden Zoo albuma letette az államat rendesen. Zenei kísérleteik egy álombéli boszorkánykonyha csodái. A válogatásra a Happy Beat Me és a mostanában külön zenélgető Miraq Noble-minden Madjar Hacker-je került fel. Az új nemzedék. Az újjá éledt magyar zene. Dobálózhatnék még ilyen kijelentésekkel, de úgy érzem, hogy most nem széllel szemben szórom a magot.  

A kevésbé ismert Freedom Republic Musiqure című száma még egy nem teljesen kiforrt egyveleg.  

Azt hiszem Yonderboi a címke legerősebb oszlopa. Fogarasi László Shallow and Profound albuma előbb aratott külföldön majd csak később Magyarországon. Kertész regényei is csak a nemzetközileg meghatározó Nobel-díj után váltak igazán keresett cikké az országban.

A Pabadam Paul Légére mixe még egy fagyi reklámban is ránk köszön néha, s biztosra veszem, egy könnyebb musicalben is megállná a helyét. Különben is "...tavaly a müncheni Kammerspiele színház egy darabjához írt zenét, jelenleg pedig a Bajor Állami Nemzeti Színház egy bemutatójához szerez zenét." - Tudhatjuk meg szintén a MaNcs-nak adott interjúból.  

A Pabadam mellett a Road Movie Virgács remixe is helyet kapott, ami szerintem sokkal jobban sikeredett, mint Virgács saját száma melyet Váczi Eszter énekével rögzített.  

Bernáthyék öreg kutyák már a magyarországi elektronikus (tánc)zene porondján. Akkor figyeltem először fel Bernáthy Sándorra, mikor Füstös Zsolt dokumentumfilmjében beszélt.  

A The Golden Army-hoz még nem volt szerencsém. A The Seed of My Molecule radio edit változata valami komolyabb, kimunkáltabb dolgokat sejtet a háttérben.  

Žagar Dripstones-sza "kicsit fájdalmas, mégis felemelő (...) mint a magyar lélek sírva-vigadós."  

Ez a válogatás egy kiváló összegzés, s egyben biztató is az következő albumokhoz.  

vanger

"Ebben a történetben legfontosabb a barátság és az új ismeretségek kialakítása"

Beszélgetés Milan Muminnal, a Love Hunters énekesével

Ilyen nincs, ez valami tökéletes! - igyekeztem összeszedni a padlóra leesett tantuszom, amikor a Love Hunters zentai koncertje előtti beálláson felcsendült a Yazoo, a nyolcvanas évek tiszavirág-életű új hullámos zenekarának legendás szerzeménye, az Only You, nagy kedvenceim egyike. Amely most teljesen új, rendhagyó köntösben került fel az újvidéki zenekar One Hunt című, új albumára. Milan Mumin a hazai rock`n`roll (anti)hőse bármelyik pillanatban képes meglepni az embert. Hiába, öreg róka. A zenekarral már több, mint másfél évtizede a hazai rockpaletta egyik, talán legegzotikusabb színét képezik. Ennek ellenére nem vág fel. Olyan ember, akivel bármikor leülhet az ember sörözni és elcsevegni -- most éppen új albumuk kapcsán, amelynek promóciós turnéja keretén belül, visszatérő vendégként (ez a harmadik zentai fellépésük) a Mojoban léptek fel április 5-én.

--Új albumotok lényegesen eltér az előző korongjaitoktól. Feldolgozások találhatóak rajta, ez viszont ezidáig nem volt jellemző rátok.  

--Valójában már az előző, Harley Krisna című korongunkon előrukkoltunk egy feldolgozással A The Doors: Touch Me című szerzeményét kevertük újra. A kizárólag feldolgozásokat tartalmazó album elkészítésének az ötletét már régóta, a kilencvenes évek eleje óta dédelgettük, azonban ez idáig nem sikerült alkalmat találni a megjelentetésére. Most viszont sort kerítettünk rá és három hónappal ezelőtt stúdióba vonultunk. Ami a feldolgozásokat illeti, eleve az vezérelt minket, hogy olyan szerzeményeket "frissítsünk" fel, amelyekbe saját magunk hangzását is bele tudjuk vinni, hozzá tudunk adni valami eredetit, sajátot. Az új albumon található dalokhoz úgy nyúltunk hozzá, hogy bizonyos módon jobbá tettük azokat. Ezeket a dalokat többnyire a gyermekkorunkban hallgattuk. Több szerzemény a nyolcvanas évek folyamán divatos új hullámot képviseli. Az új hullám számomra azért érdekes, mivel számos jó együttes jelent meg tökéletes dalokkal. Példának okáért itt van a Yazoo: Only You című szerzeménye, vagy a Spandau Ballett Only When You Live című dala, amely a mi albumunkra is felkerült. Az új hullám időszaka zeneileg nagyon tetszik, azonban kivitelezés szempontjából nem igazán fekszik. Ez volt az archaikus ritmusgépekkel, elektromos dobokkal és általánosságban véve az elektronikus zenével történő kísérletezés korszaka. Szándékunk az volt, hogy élővé tegyük ezeket a felvételeket, hogy ténylegesen egy zenekar adja elő őket, egyfajta egyedi aromát adjunk a szerzeményeknek. Hiszem, hogy javarészt sikerült ezt megvalósítani.

--Vehetjük ezt egyfajta tiszteletadásnak is az új hullám úttörői előtt?  

--Nem csupán az új hullám iránti tiszteletadásról van szó. A korongon találhatóak sokkal régebbi korszakból származó előadók szerzeményei is. Tiszteletadás ez minden zenész előtt. A fiatal nemzedék képviselői már alig ismerik ezeket a dalokat. Nem azt akarom mondani, hogy mi felvállaltuk azt a küldetést, hogy felnyissuk e fiatalok szemét, de szerettem volna azt elérni, hogy a mi, saját kedvenceink más formában újraéledjenek, természetesen a eredeti hangzásban. Ismét csak az Only You-ra térnék vissza. Ez a dal eredetileg a Flying Pickets előadásában, teljesen vokális formában jelent meg először. Ezt dolgozta fel a Yazoo, teljesen elektronikus változatban. Egyik alkalommal sem bődült fel egy igazi, élő zenekar feldolgozásában, ahogyan ma majd a zentaiak is hallották. Ne érts félre, mindkét változat nagyon közel áll hozzám, de akkor ilyen formában volt divatos. Hogy most mi, a saját feldolgozásunkkal teljesen véletlenül beleágyaztuk-e valamilyen divathullámba, annak a taglalásába most nem mennék bele, mert ha megtörtént, akkor teljesen véletlenül sült el így a dolog. Azonban élő a szerzemény, a zenekar játszik. Az album hangzásban igen gazdag és nem lehet sem stílusba, sem korszakba behatárolni.Hogy frissesége meddig tart, azt az idő majd megmutatja, de úgy érzem, szinte kínálja magát az album és sokkal lassúbb az eddigieknél. A csoport fennállása óta először zeneileg, akusztikus gitárral teljes egészében jelen vagyok az albumon. Talán a legpoposabb albumunk, ami eddig megjelent. Természetesen nem negatív értelemben. Talán a Hunters első, nyolcvanas évek vége felé megjelent, első korongjaira emlékeztett. Úgy hangzás szempontjából, mint a studiómunkát illetőleg. A Love Hunters történetét éltük át újra a legpozitívabb értelemben a felvételek készítése közben is. Azt az időszakot, amikor tényleg saját magunkat adtuk, teljes szívből. Igazán úgy éreztük, hogy visszatértünk a gyökerekhez.

--A közelmúltban Japánban is voltál...  

--Nagyszerű élmény volt. Igaz, egy másik művészeti irányzatban kirándulva utaztunk el. Szombathy Bálinttal 1997-ben elkészített Veawer elnevezésű performance-unkat mutattuk be, amellyel már a fél világot bejártuk. Lényegében ez a Love Hunters-szal párhuzamos történet, mivel a performance-ban az együttes zenéjének úgynevezett ambientális változata hallható. Teljesen más, mint amit eddig csináltunk és csak akkor jönnek rá, az emberek, hogy honnan is származik, amikor énekelni kezdek. Szombathy Bálint, kinek gazdag tapasztalata rengeteget segített az életemben, magasabb szintre emelt. Nagyon kellemes időszakot töltöttünk el együtt, nem beszélve a barátságról, amely közöttünk szövődött, és természetesen azok között az emberek között is, akikkel utazásaink során találkoztunk. Mint ahogyan a japáni Nipaf (Nippon International Performance Art - szerz. megjegyzése) fesztivál szelektora, Seiji Shimoda is kijelentette: minden mellékes, ebben a történetben legfontosabb a barátság és az új ismeretségek kialakítása. És ez alapján irányítjuk az egészet és tényleg a tapasztalatcsere az, ami mérhetetlenül előre viszi az embert.  

--A Love Hunters keretén belül angolul énekelsz, ezt figyelembe véve külföldön is nyugodtan felléphettek. Merre jártatok eddig?  

--Négy alkalommal léptünk fel Budapesten, és most értünk haza Csongrádról. Számos helyen játszottunk a határokon túl. Berlinben, Görögországban, Olaszországban, Ausztriában, Hollandiában és bejártuk az egykori Jugoszlávia területét is. Elsőként léptünk fel a hazai zenekarok közül Szlovéniában. Nyugodtan elmondhatjuk, hogy együttműködünk a külfölddel. Habár elég konfúz ez az egész. Szükség van egy komoly kiadóra, egy komoly promotőrre. Bizonyos tekintetben kénytelen vagy ott élni. Hogy mennyire lennénk erre felkészülve, ezt nem tudnám megmondani. Vannak külföldi fellépéseink, de most már nem vagyok elégedetlen a hazai helyzettel sem. Kétszer lépünk fel szinte minden hétvégén. Valami történik. Ezek nem látványos koncertek, bulik, hanem kellemes klubkoncertek, amely során a közönség a maximumot kapja az együttesből és belőlem is. Májusban a tervek szerint Milánóban lépünk fel, júniusban pedig (ismét Szombathy Bálinttal) Berlinbe utazunk. A tortára a hab pedig az, hogy a nyár folyamán, de legkésőbb ősszel pedig ugyanezzel a performance-szal San Diegoban lépünk fel, az USA legnagyobb performance-találkozóján.

--Külföldi fellépéseitek során mit tapasztaltál, mekkora a különbség a a zenészek helyzetében Nyugaton és nálunk?  

--Nézd, egy fiatal csoportnak sem könnyű, de egy érett zenekarnak, amely öt stúdióalbumot és két koncertalbumot adott ki, nem szabad, hogy az egzisztenciája kérdéses legyen. Márpedig nekünk az. Minden nap új harcot kell vívnod. Jobban élnek odaát a zenekarok, jóval lazábbak. Nem kell, hogy egyszerre két munkát űzzenek, ahhoz, hogy megéljenek. Mi több munkát végzünk egyszerre és egyáltalán nem élünk fényesen. A szerzői jogok védelme megoldott, nálunk viszont nincs, és alig várjuk, hogy végre rendeződjön ez a kérdés. Amennyiben ez sikerül, mindannyiunk számára sokat fog jelenteni, számomra pedig egyfajta személyes győzelem lesz.  

--Tudtommal irodalmi berkekben is jelen vagy. Két versesköteted jelent meg.  

--A közelmúltban jelent meg a Not No.Songs című verseskötetem az újvidéki Prometej kiadó gondozásában. Ebből kifolyólag az elmúlt év igencsak fárasztó volt, mert azon kívül, hogy dolgoztunk az új albumon, munkatársaimmal a köteten is dolgoztunk. Az igazság az, hogy nem igazán beszélhetünk két kötetről. Zoran Vujbegović és Rasko Šeić még 1997-ben saját szakállára összeszedte addig megjelent dalszövegemet és lefordította azokat. Mivel közeli barátok vagyunk, felhívtak, megmutatták a kéziratot és megkérdezték, ellenezném-e, hogy ezt ők megjelentessék. ők a belgrádi Aurora könyvkiadó tulajdonosai is voltak egyúttal. Természetesen abban az adott pillanatban nagyon imponált az ötlet és akkor jelent meg a Fantic című kötetem. Időközben megjelent két új albuma a Love Huntersnek, tizenöt - húsz szerzeménnyel, így Zoran Kolundžija, a Prometej Könyvkiadó főnöke és én eldöntöttük, hogy ezeket is megjelentetjük, mivel egy szép kis könyvnyi anyag jött össze. Elmondhatjuk, hogy e könyv egyben a Fantic kiegészítése. Természetesen nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a jelenlegi kiadó terjesztőhálózata sokkal nagyobb, és a marketinglehetőségek is jobbak. És ami a leglényegesebb, hogy a dalszövegek Robert Tilly fordításában sokkal jobbak. ő már számos könyvet tudhat maga mögött. Kiválóan sikerült az együttműködésünk az újvidéki Német Csaba designer-rel is, aki teljesen lenyűgözött munkájával és egyfajta kebelbarátra leltem a személyében, és hiszem azt, hogy együttműködésünk folytatódni fog. Egy lelkes kis csapat dolgozott néhány hónapon keresztül, hogy a munka eredményeként megjelenjen ez a könyv. Amely (legalább is én azt hiszem) sokat segített abban, hogy azok a rajongók is megismerhessék dalainkat, akik nem értenek angolul. Vagy pedig nem érdekli őket a zene, de szeretnék tudni, hogy miről is énekelek, írok, vagy pedig egyszerűen irritálja őket a zenénk, a dalszövegeket viszont szívesen elolvasnák, elszavalnák, mondjuk a barátnőjüknek.

--Milyen terveitek vannak?  

--Rengeteg tervünk van. Ha csak a fele is megvalósul, az nagyon jó lesz. Terveim között szerepel egy szólóalbum elkészítése. A szerzemények már megvannak, csak még érniük kell és a hangszerelés is várat magára. Mielőtt megjelentetném, szeretném őket a színpadon is megérlelni. Egy élő fellépés számunkra többet ér tíz próbánál is. Szeretném megjelentetni a novelláskötetemet is. A fentiekben megemlített fellépéseken kívül még számos bulit tervezünk, és tervben van egy fellépés a Sziget Fesztiválon is. Jó lenne fellépni Budapesten, mondjuk az Alcatraz klubban, de akár egy újabb unplugged koncerttel az Old Man`s Pub- ban is előrukkolhatnánk, amennyiben lehetőségünk lesz rá. Ami viszont a magánéletet illeti: az idén nősülök.  

Horváth Zsolt

Mi várható a Sziget 2003-on?

Finn metál csellósok, ír dudások és balkáni temetkezési zenekar

Függetlenül attól, hogy mi itt, az írás születésének pillanatában még tollkabátban didergünk, a "Lajtán túl" már megkezdődött az előadók rajzása az idén nyáron megtartandó Sziget Fesztiválra. A közelmúltban már szóltunk az első fecskékről, de most újabb infók érkeztek.  

Aki még jön: Asian Dub Foundation és a Lamb. A Nagyszínpadon ott lesz még a Björn Again elnevezésű, anakronizmusban szenvedő ABBA-revival csoportosulás is.  

A Világszínpad szervezői viszont cseppet sem teketóriáznak. A főcsemegének az idén Ibrahim Ferrer, a Bueno Vistá-s boleróénekes, és hazánkfia, Goran Bregović, illetve az általa vezényelt Wedding and Funeral Band igérkezik. De nyomul a spanyol Madredeus (Wim Wenders - Liszaboni történet című kultuszfilmjéhez szolgáltatott maradandó zenét), Shane MacGowan & The Popes de itt lesz még a Marton László Távolodó vezette színpadon a David Krakauer's Klezmer Madness, a Tarika, a Zamballarana, a Lo'Jo, az Amadou et Mariam, a Bonga, a Los de Abaja, a The Bollywood Brass Band, a Watchaclan, Jony Iliev, Mercedes Peón, Dikanda és a Traband is.  

A keményfém-megmunkálás rajongói biztosak lehetnek a brit My Dynig Bride, a svéd Clawfinger, a finn cselló-metál Apocaliptica, a kanadai Annihilator és a szintén brit Circle II Circle zenekarok fellépésében.  

A Wan2-sok színpadán is számíthatunk némi csemegére. Ami itt biztos: zenél majd az Ojos de Brujo és a Dusminguet Spanyolországból, s a "pszichedelikus űr-rock" együttesként jellemzett Ozric Tentacles Angliából, a francia Improvisators Dub, a dél-afrikai Boo, az angol Zion Train és a német reggae-ska-hip-hop stílusban muzsikáló Seeed. Folytatás következik....  

TáD

HOBO - GHYMES
BAKABALLADA

Rock Hard Records

A magyar nép teljes európai történelmét háborúskodások kisérték végig. A férfiaknak a frontra kellett menniük, nagyon sokan nem jöttek onnan vissza, az otthon maradottak, pedig bánatukat dalokba öntötték.  

Számos gyászos dátumot és helyet jegyezhet népünk történelme során, ezek egyike 1943 eleje, és a Don kanyar, ahol a német seregek hátvédjeiként szolgáltak a 2. magyar hadsereg bakái. A hőmérséklet 35 fokkal volt a fagypont alatt.  

Két hét alatt 150 000 ember veszett el a nagy orosz télben, de a magyar sajtó szinte még csak említést sem tett az ott veszett hősökről.  

"A legénység egy része levágta a ráfagyott bakancsot a lábáról, és pokrócdarabokba göngyölte be véres húscafatokban lógó lábait" (írja Nemeskürty István Requiem egy hadseregért című könyvében)  

E tragikus eseménynek igyekezett méltó emléket állítani a Bakaballada két társszerzője: a szövegekért felelős Hobo és a zeneszerző Ghymes zenekar.  

A Ghymes együttes 1984-ben alakult olyan zenészekből, akik előtte rockot, komoly és népzenét játszottak. Az évek folyamán, egyfajta metamorfózison átesve nemzetközileg elismert világzenekarrá váltak.  

Az album szövegeit Hobo mester még 1988-ban, Amerikában vetette papírra, nyolc évvel később ugyanott találkozott a Ghymes zenekarral, közös fellépések következtek, majd ezt megkoronázandó elkészült ez a lemez.  

A Bakaballada egy koncertlemez, amely magyar nyelvterületen igazi kuriózum. Hobo már készített egy ilyet, a Vadászatot, de ez nagyobb falatnak számított. Ám a feladatot kitűnően megoldotta. A Bakaballada története a következő: Egy fiatalember a pályaudvaron búcsúzik a szeretteitől, a hazától. Majd utazás, és a lövészárok a Don-kanyarban. Bátorság és félelem viaskodik benne. Megsebesül, kórház és hadifogság követik egymást. A végén aztán hazakerül.

Érdekesség, hogy Hobo otthoni stúdiójában vette fel az éneket, a Ghymes pedig egy pozsonyi stúdióban egy magyarul nem beszélő hangmérnökkel rögzítette a zenét.  

A szövegek mélyek, érzelmesek, lényegre törők, szólnak férfibarátságról, szerelemről, hazáról, bátorságról, hazaszeretetről, és mindenről, ami a fronton egy katonaember fejében megfordulhat.  

Akik nyitottak a változatos, érdekes zenék iránt, azok mindenképpen szerezzék be a Bakaballadát.  

Bajtai Kornél

<bgsound src="../Track02.wav" loop="-1">  

TANKCSAPDA: Szextárgy maxi cd (Sony music)

Lukács dühös !!!

Alaposan bekeményített a Tankcsapda az új maxijával, már ami a zenei hangzást illeti. SOHA nem szólt még így 'csapda lemez. Fejes dobpergetései majd szétvetik a hangfalakat és Lukács bőgője is igen mély hangtartományokban röfög.  

Ha már ez a beharangozó korong így szól, akkor el tudom képzelni, hogy a szeptemberben megjelenő stúdiólemezen mit fognak produkálni (az előző, Agyarország album sem volt piskóta).  

A címadó dal egy döngetős, középtempós tétel, gyakran begyorsuló, pogóra késztető részekkel megspékelve. Ez a szám is a zenekar bulizós szerzeményeinek sorát gazdagítja. A koncerteken a közönség egyként fogja dörögni Lacival a "Gyere, gyere had fájjon, Harapj belém, Nyitva állok bármire én, Ha akarod szúrj át a szívem közepén" szöveggel ellátott refrént. A második track (Az utca túloldalán) egy lazább felépítésű tétel, meg tudom érteni, hogy nem akarták feltenni a nagylemezre. Nyilván kilógott a dalok közül lazább hangvétele miatt, kidobni meg nem akarták és ide tökéletesen megfelelt. Ezt követi két élő felvétel. A Senki nem menekül egy új szerzemény, szövege önmagáért beszél. Megírásakor Lukács alaposan ki lehetett akadva egy-két emberre és itt alaposan beolvas nekik. Ilyen gyors, agresszív dalt még nem hallottam tőlük. A közepén van egy jó kis belassulós, ugrálós téma, majd Cseresznye rövid szólója után beletapossák az embert a betonba. Ezt követi a Lopott könyvek klasszikus, amit az eredeti verzióhoz képest másként játszanak. A decemberi PeCsa bulin rögzítették a dalt.

A korongon van multimédiás rész is. A Senki nem menekül élő felvétele és egy tétel bevágásokkal ízelítőként a hamarosan megjelenő DVD/dupla VHS kiadványukról.  

Nyilvánvalóan ez a maxi is lesz akkora siker, mint az Ez az a ház volt, habár akkoriban azt nyilatkozták, hogy többé nem terveznek ilyen jellegű kiadványt. Ez a kislemez is egy igazi csemege lehet a rajongóknak.  

Szarvas Albert